2014. január 10., péntek

"A sznobizmus és a nyugi" kontra "jótorkú közönség"

Sok esetben tapasztalni lehet a sportrajongás viselkedésmódjainak különböző mértékét és azoknak eltérő megnyilvánulásait. Elgondolkodtunk-e azonban azon, hogy  mennyire függ ez az adott sportágtól? Nehéz erre a kérdésre megfelelő választ adni, de nézzük a lehetséges, fennálló lehetőségeket más-más habitusú sportok példáin keresztül.

Sznobság vagy kulturális örökség és szemlélet?

Manapság is - mint azelőtt oly' sok éven át - nagy divatnak számítanak az urak régi, néhol sznobnak titulált sportjai. Ezek közé sorolhatjuk elsőként a teniszt, a golfot, a krikettet, sőt a snookert is. Ezekről a sportokról mind elmondható, hogy a sportolói karrierhez vezető út igen rögös, és igen nagy anyagi hátteret igényel. Ezzel arányosan a versenyek díjazásai is hatalmasak - sokak szerint még sportokhoz képest is érthetetlenül. Ezen ellenlábasok érvei szerint ugyanis "egy 'golfos' ne legyen a világ legjobban fizetett játékosa. Az nem sport." Itt már kialakulni látszik a különböző felfogásbeli különbség mind a sportról, mind pedig azokról, akik ezt szeretik. A rajongótábor általában igen visszafogott ezeknél a sportágaknál, csak akkor tapsolnak, ha megengedett, csak akkor beszélnek általában, ha azzal nem zavarják az általuk áhított játék menetét. A snooker közvetítések alkalmával láthatjuk, hogy a közönség akár órákig egy pisszenés nélkül üli végig az adott játékot, így tisztelve meg a hangulatot, a játékosokat, a bírókat és természetesen egymást. Ha ebből a szempontból nézzük, ez nem feltétlen rossz tulajdonság. Az öltözékekben is különbség mutatkozik, hiszen ezeknél a sportoknál szó szerint előírás a kiöltözöttség. A közönség itt inkább tehetős, gazdagabb rajongótábor, sokszor ezért is keverik automatikusan a sznobsággal ezeket az irtózatosan sok pénzt-hozó és pénzt-vivő sportágakat és azok társadalmi összetételét. Mindezek mellett nem szabad elfelejteni, hogy néhány ország nemzeti sportjaként tartja nyilván ezeket, amelyek nagy hírnevet és kulturális megbecsültséget vívtak ki maguknak.

Közönséges vagy hangulatos közönség?

A másik oldalt, a "jótorkú" közönséget képviselő rajongótábor, amely lelkesen buzdítja csapatát és játékosait, ha esik, ha fúj, ha kell, ha nem alapon. Az ilyen vehemens játékközönséget képviselő sportágak közt említhetjük a focit, a jéghokit, a kézilabdát vagy éppen a bokszot. Ezen sportágak dinamizmusa nem vethető össze a snookerrel vagy a golffal. Ezért sem ülnek csöndben és fegyelmezetten a szurkolók, hiszen a játék sebessége magával ragadja a közönséget, így hamarabb forrhatnak az indulatok, mint egy golfmeccsen.  A focit viszont igen sokan kritizálják, és nem is igazán a játék miatt, hanem annak rajongótáboráért és provokatív, agresszív megmozdulásaiért. Ezért mondható el, hogy mások - akiknek anyagi keretei megengedik - inkább vesznek részt egy teniszmérkőzésen, mint egy randalírozó bandaháború forgatagában.
Az anyagiakat tekintve sokkal jobban megfizethető a szurkolóknak, mint más sznobnak titulált sport. Ez pedig magával hozza a nagyobb rajongói összetételt is. Természetesen ennek a rajongótársadalomnak is meg van a maga bája, hiszen, ha megfelelő keretek közt zajlik a mérkőzés, a hangulat nagyon családias és lelkesítő tud lenni. Hiszen itt mindenki kiadhatja a felesleges gőzt, és átfordíthatja abba, hogy támaszt adjon csapatának és erőt öntsön belé.


Lehet-e függvénye vagy tükre az egyén által választott sportnak az intelligencia?

Ez a kérdés igen kényes, és jószerivel lehetetlen választ adni arra, hogy az intelligencia miképp hat az emberek érdeklődési körének kiválasztására. A sportok esetében lehet találkozni elszórtan olyan közhelyekkel, hogy a fociszurkolók közönségesek és alpáriak, bár ezeknek ellent mond az is, mikor többgyerekes családok látogatnak ki a mérkőzésekre. A probléma gyökerét itt is, mint oly' sok esetben a sztereotípiák határozzák meg. Ha valaki gazdag és intellektuális sportot választ magának, akkor abból arra következtetnek az emberek, hogy az illető alapjáraton magasabb intelligenciahányadossal rendelkezik, mint más sportágak képviselői. Ez a sztereotípia hol igazságot nyer, hol elbukik. Akarva-akaratlan mindenki látott már élete során olyan interjúkat, amelyekben sportolók nyilatkoznak. A teniszmérkőzések után, a versenyzők általában igen választékosan fogalmaznak, szimpatikus és tiszteletre méltó megjelenést, összeszedettséget sugároznak a több ezer ember előtt megtartott beszéd közben. Ezzel szemben például a hazai foci képviseletében a helytelen nyelvhasználat, a szétszórtság és sokszor az antipátia sugárzik vissza a nyilatkozatokból.
Ez természetesen nem örök érvényű megállapítás, hiszen a futball képviselőinek részéről is találhatunk intelligens és jó természetű, kifejezetten szimpatikus megszólalásokat. Ezért csak saját, és környezetünk tapasztalataiból tudjuk megítélni, hogy miként vélekedünk ebben a kérdésben. Hiszen minden sportág ugyanolyan fontos lehet bárki számára, és ezeken a területeken is mind találni intelligens és kevésbé intelligens sportembereket.











Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

A sport nekünk

"Ha leírom ezt az öt betűt SPORT, az egész világon mindenki érti, és ugyanarra gondol. Viszont az, hogy kinek a szívében mit ér ez a szó, az már nagyon-nagyon eltérő. Van, akinek semmit nem jelent, így meg sem mozdul neki semmi belül. Van, aki rossz véleménnyel gondol erre a szóra, mert csak a randalírozó focidrukkerek, vagy a doppingoló sportolók jutnak az eszébe. Végül vannak olyanok, akiknek minden nap szüksége van a mozgásra, a sportra és, ha egy nap is kimaradna, az a nap már tönkremenne. A sport kikapcsolódás, közösségi élmény és életérzés. Akár te magad csinálod, akár egy emberként támogatod másokkal azt, amit szeretsz."